A http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2355/75/ oldalon olvastam az alábbi írást.
 
 Írásom legfőbb motivációja, hogy felhívjam minden egyes nemzettársam figyelmét az alábbi burkolt – bár annál veszélyesebb -, hitünket, lelkünket romboló, torzító veszélyre.
    Egyben kérek minden jóérzésű, magyarságunkért felelősséget érző embert, hogy amennyiben hasonlókat tapasztal, ne menjen el mellette szótlanul, hanem emelje fel szavát és tegyen meg minden tőle telhetőt. Nincs időnk lojálisnak lenni, ezért, ha kell harcos kiállással, kell gátat szabni a nemzeti identitástudatunkat, hitünket semmibevevő erőknek.
    Nem kívánom részletezni a már bizonyítottan hatalmas károkat okozó szervezetek működését, mint például a Szcientológia Egyház, Hit Gyülekezete, Jehova tanúi stb.
     A történet mely megesett velem egy újabb veszélyes szekta térhódítási szándékára kívánja felhívni a figyelmet. Ez pedig a Mormon „Egyház”.
      Egy éve lettem figyelmes a városunkban megjelenő „üde színfoltra”, két 20 éves forma, „jólöltözött”, nyakkendős, névtáblás, sisakban kerekező srácra. Informálódásom eredményeképp megtudtam, hogy az amerikai Mormon Egyház térítői. – Azóta már a második váltás is megérkezett.  
    Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt az első személyes konfliktusom a fent említett díszpéldányokkal.Szokásos házkörüli munkáim végeztem, mikor becsengettek.- Hi!- szólt a „tradicionális” köszöntés. – a „bicska” természetesen azonnal kinyílt a zsebemben. -Már kezdték volna az előre jól betanult szöveget darálni – meglepően jó magyarsággal -, de azonnal beléjük fojtva a szót támadásba lendültem.Megkérdeztem, a magasban lengő Árpádsávos zászlóra mutatva, hogy tudják-e mit jelképez?Természetesen nem volt a válasz.
     Elmondtam, hogy a krónikák Szent László királyunkat már e zászló alatt ábrázolták – sőt már Aba Sámuelt is 1044 –ben -, valamint már ebben az időben Mária országának nevezték hazánkat és ez volt a nemzetközi státusa a Respublica Christianában.
    Gyors történelmi áttekintést végezve elmagyaráztam az ifjú titánoknak, hogy mi már ezer éves kereszténységben élünk, hogy az ősi magyar vallásunkról már ne is beszéljünk. – Szétoszlatva a téves hitet a belénk sulykolni kívánt „pogányságról”.-Felidéztem a Gesta Hungarorumban leírt idézetet Árpád vezérről. - „Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet azután könnyhullatva imádkozott Istenhez.”Őseink saját vallásukból és hitvilágukból közvetlenül találták meg az utat Jézus Krisztus tanításához, minden ószövetségi közvetítés, vagy doktrinális „segédeszköz” nélkül.
    Tehát nem a magyar egyház csatlakozott valamelyik vallási központhoz, hanem a római és bizánci egyház tért el az „igaz Krisztus hittől”.- Itt ki szeretném emelni, hogy mereven el kell utasítani az Erdő Péter és Bölcskei Gusztáv által képviselt „nagy összeborulós” és lassan „holokauszt szeánsszá” züllesztett „tanításokat”! -Embereink igen nagy zavarba estek a nem várt okítást hallva.Közöltem még velük, hogy fentiek tudatában nem gondolnám, hogy egy 1830- ban , Joseph Smith csavargó és kincskereső által alapított, poligámiát hirdető, szabadkőműves rituálékat beépítő szektának bármiféle jogi és erkölcsi alapja lenne Magyarországon „térítő” tevékenységet fojtatni.Tátott szájukat nem nézve, becsaptam a kaput előttük.
   Munkámat folytatva gondolatok és kérdések kezdtek kavarogni fejemben. Kik ezek az emberek? Kik és milyen céllal küldték ide őket? Vajon tudják miért is vannak itt?Kiknek áll érdekükben, hogy anyagi támogatással finanszírozzák nyelvtanulásukat, itt tartózkodásukat? Ezekre a kérdésekre - akik jelen soraimat olvassák - bizonyára mindenki tudja a választ!Megszólalt az a bizonyos kürt bennem, mely a VESZÉLYT süvíti bele a levegőbe.A veszélyt, mely abban rejlik, hogy kihasználja nemzetünk reménytelenségben, letargiában, fásultságban szenvedő, hittől eltávolodó tömegeit. Valamint azokat az embereket, akik még szívük mélyén hordozzák a remény szunnyadó parazsát és egy feléjük nyúló kézbe, illetve kötélbe kívánnak kapaszkodni maradék erejükkel. De vigyázat! Ez a kéz és ez a kötél egész magyarságunk sírba eresztő kötele lehet!
    A következő találkozás egy hete történt. Hazafelé tartva ismét megláttam őket amint éppen croissant majszoltak az albán „Sanyi” pékség előtt. Ez a „csodálatos”, „színes” életkép végképp betette azt a bizonyos kaput. ELÉG VOLT! A gyönyörködést meghagyom a kozmopolitizmust hirdető és valló „világfiaknak”, de nekem nincs szükségem rá!
    Kérdésemre, hogy ki küldte ide őket a válasz az volt, hogy Isten. Én pedig azt hittem, hogy az amerikai Mormon „Egyház” ottani vezetője. A válasz erre igen volt. Tehát akkor ez az ember maga az Isten? Nem részletezem, hogy milyen jelzőkkel illettem tevékenységüket és szektájukat, mindenesetre megdöbbenést váltottam ki a „békés” vásárlókból.
     Közölték velem, hogy ők akkor is itt maradnak és, ha ez nekem nem tetszik, akkor kerüljem el őket, vagy menjek máshova. (Az a bizonyos felsőbbrendűségi mosoly és biztonságérzet ült az arcukon, melyet már nagyon jól ismerünk.) Micsoda??? Én menjek máshova a saját városomból, esetleg az én szeretett hazámból is? – Gy. F. köztörvényes ideiglenes miniszterelnököt hallva („el lehet menni”) jutottak erre a következtetésre?-Itt már azt a gonosz tüzet láttam szemükben villogni, mely visszatükröződhetett felmenőik tekintetében 1857–ben a Mountain Meadows-nál történt mészárlás során, amikor is fondorlatos hazugsággal több mint száz ártatlan áldozatot – többségében nőt- gyilkoltak meg.Felhívtam még figyelmüket arra a lehetőségre is, hogy „áldozatos” munkájuk esetlegesen kivívhatja a Magyarok Istenének haragját. Udvarias „Go home” kívánsággal köszöntem el tőlük.
    Nemzettestvéreim! Az ellenség számos alakot öltve jelen van csonkaországunkban és a trianoni határokon kívül rekedt testvéreink között is. Célja nem más, mint magyarságunk összeroppantása lelkileg, gazdaságilag egyaránt. Nemzeti identitástudatunk teljes eltörlése után pedig a teljes fizikai megsemmisítést kívánják mérni reánk, mohó, csillapíthatatlan étvágytól vezérelve, életterünk átvételével.Létünk, megmaradásunk a tét! Éberségünk egy pillanatra sem lankadhat! Folyamatosan őrségben kell állnunk, mert kevés az őrhely. És ezeknek az őrtüzeknek lángolni kell, hogy bevilágítsák az egész Kárpát-medencét, fényt adva és utat mutatva népünknek.
Dombi-Kiss LászlóHódmezővásárhely