Suttogó Magyar Behívó

Ha eljön a nap, és hazámért az életem kell adnom,
Ne kételkedj testvér, én tálcán odanyújtom!
Mert vérem minden cseppje, mi e drága földért fakad,
Azt fogja hirdetni:
Hazám, népem szabad!

De ha te úgy érzed, maradj csak otthon,
Ha rettegve félsz, nincs helyed a fronton,
Ha jövődnél jobban félted a jelent,
És hazádnak sorsa semmit sem jelent,
Ha semmit sem számít hited, és véred,
És életed inkább szolgaként éled,
Mert saját utad helyett, a másokét járod,
Ha gyermekednek is, ezt a jövőt szánod,
Ha így van, így érzel: maradj csak otthon,
Ha kell, én a vérem majd érted is ontom!

Ne ejts könnyet értem, ha majd síromnál megállsz,
Most tedd ki a zászlót, lássák, hogy te hol állsz!
Ne engem sirass, én vállaltam a sorsom,
Sírj te csak magadért, akit nem véd már az otthon!
Magadat sirasd, kinek gyarmat lesz hazája,
Hitedért sírj, ami porba lett gyalázva!
A fiadat sirasd, kinek az lesz a sorsa,
Hogy apja gyávaságát, a vállain kell hordja!

Válasz

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Válasz

Mórocz Józsefné Karácsonyi Ének

Szent ez az este áldása kél,
Hullik a hópehely, minden fehér,
Szárnyal az ének, s az egekig ér.
Hisszük, hogy eljött, mit szívünk remél,
Kondul a harang, giling-galang,
Üzen a népnek a kongó harang.
A mennyből érkezett, egy égi követ,
Kövessük szavát, és haza vezet.
Itt van az ünnep, mit Isten adott,
A csendes áhítat reánk hatott.
Fordul az év, és száll az idő,
Legyen vezérűnk a Teremtő.
Krisztus serege fogadjon el,
Vezessen utunkon és ne hagyjon el.

Válasz

Kardos Győző Oly korban születtem

Oly korban születtem,
Amiről én nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettéváltak a vizek,
Lángra gyúltak a tüzek,
Ember - embert ölt,
Csak égtek a tüzek, és sírt a föld.

Oly korban születtem,
Amiről én nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettészakadt az ország,
Mások akarták irányítani a nemzet sorsát.
Engem senki sem kérdezett!
A halál csak jött, ment, érkezett.

Oly korban születtem,
Amiről én nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Ha apám, vagy anyám
Kérdezett volna.
De nem! Vagy valaki!
Magzat: Akarsz e világra születni?

Ha majd a vizek
Eloltják a tüzet,
Ember - embernek
Szeretettel fizet,
A válaszom ez volna:
Akarok!
De addig, anyám méhében maradok.

Mivel nem kérdezett senki,
Ezért e világra kellett jönni,
De ez sem lehetett véletlen.
Kardom: A szó!
S nem életlen!
Részese vagyok a múltnak, a mának,
A dolgom: Utat vágni a jövőnek, és az igazságnak.

1956. Négy éves voltam

2005. nov.30.

Válasz

Wass Albert Mért sír a szél ?

Mért sír a szél? Jaj, mért zokognak
ezek a könnyes , régi nóták,
rügyek között a hervadást
mért dalolják?

Mért hajtja le fejét a fenyves,
s mért tép az est szívűnkbe jobban,
mikor a rózsaszínű némaságba
dobban?

Nyárfalevél mért reszket úgy,
s mért keresi a lomb a sírját...?
Harmat-könnyüket a hajnalok,
jaj, mért siratják?

Ha jönne valaki,
aki egyszer megmondaná nekem,
csak úgy suttogva, csak úgy csendesen:
ahol ennyi csoda-virág terem,
a hullámos erdélyi bérceken
mért sír a szél...?

Válasz

Kun Magdolna Őszi merengés

Mikor haldokló levelek várják
a véges lombhullást
és télre várva sírnak az egykor
délceg fák,
simíts meg kezeddel egy félig letört ágat,
s éld át vele te is az őszi elmúlást.
Mikor színtelen kép-emlékek lepik
a rozsdásodó avart
és megcsonkított gallyakból áll
a havat hozó világ,
keresd meg lelked tükörképén
azt a magányba fúlt sóhajt,
mely magáénak érzi,
az őszi sorvadást.
Ha már bús-téli érzés lesz az illanó álom
s az egykori nyárvarázs
tovasuhanó,
ne feledd soha, szirmot bont a tavasz,
de az ősz-virágtánca örök hervadó,
melyben kérésznyi életünk is
úgy sodródik el,
mint a széllel szálló lélek,
mikor menni kell,
át az ismeretlen hídon,
hol talán nincs tovább…
Hisz, ami itt marad belőlünk
az sem lehet más,
mint bakancsokkal megtaposott
levélroppanás.

Válasz

Wass Albert
Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

Válasz

László Mária: EZREDÉV KÜSZÖBÉN

Hogy e szép Földünknek lakói lehettünk,
És hogy e Hazában otthonra lelhettünk,
Fejünket meghajtva, köszönjük jó Urunk
Hozzád száll szívünkből ünnepi sóhajunk.

Ezredév küszöbén, augusztus havában
Vérrel írt századok letűnő nyomában,
Meghatódva állunk, őseinknek földjén
Első királyunknak, Szent István ünnepén.

Ki örökül hagyta ránk atyai intelmét,
Hitben, szeretetben fogjuk egymás kezét,
Békességben éljünk a Kárpátok alatt,
Hol egykor még, nomádok tüzei lobogtak.

Királyunk törvénye csillagként ragyog most,
Feledni nem szabad, a mi sorsunk, magyar sors !
Szivárvány betűkkel véssük fel az égre,
Hozzál áldást Uram, e maroknyi népre !

Országunk asztalán, mindig legyen kenyér..
Kalászt érlelő Nap, Hazánk tiszta egén,
A dolgos magyar kéznek legyen becsülete !
Erre int bennünket, "Szent Jobb" üzenete.

Édes szép nyelvünket őrizzék dalaink,
Feltétlen hűséggel, szóljanak fiaink,
Szóljanak igazul, szóljanak csak bátran !
Mint méltó utódai, Istvánnak, Királynak !

Válasz