Boross Lajos Prímáskirály halálára
A magyarság életkörülményeinek folyamatos pusztulása közepette azok a veszteségeink a legfájdalmasabbak, amelyek kultúránkat sújtják és amelyek pótlásához történelmi léptékű időre van szükség.
Mindazon tudás, érzés és tapasztalat, amely Boross Lajos előadóművészt jellemezte, történelmi idők során halmozódott fel és örökítődött át apáról fiúra. Boross Lajoshoz az a tudás és érzés, amellyel a háború utáni cigánymuzsika legkiválóbb előadójának tudott megmaradni évtizedekig, 36. Rácz Laci és Magyari Imre muzsikus generációjának közvetítésével tapadt.
Ő volt az „utolsó mohikán” ebből a korból, az utolsó kortanúja 2014-ben a nagy múltú cigányzene elődeinek és korhangulatának.
Lajos bácsit általában mint zenészt mutatják be a hírportálok, és csak kevés helyen említik mint MUZSIKUST.
A két szó fogalmi jelentése közötti különbség érzékelése mintha eltompult volna az újságírásban csakúgy, mint a népzenész és a cigányzenész vagy muzsikus cigány közötti különbségé.
A méltatások között szakmai indokok alig olvashatók, a legtöbb helyen kitüntetéseit sorolják és életútjának főbb állomásait említik fel.
Hétköznapi szóhasználattal: ahogy Lajos bácsi muzsikált, olyan csodát 36. Rácz Laci és Magyari Imre óta nem látott, nem hallhatott a cigányzene értő közönsége. Nem csak a szakmai újságírásban (ha van ilyen egyáltalán), hanem a hírportálok témához nyúló szerkesztőinek is illő volna tudni, hogy Lajos bácsi nem egyszerűen zenész volt, hanem cigánymuzsikát játszó muzsikus cigány, az effajta előadó-művészet prima primisszimája, ahogyan ez a fogalom már meghonosodott a médiában a művészek elismerése tekintetében.
Lajos bácsi az elmúlt 70 év legjobb cigányprímása volt, utánozhatatlan játékú született őstehetség. Egyedülálló művészete a technikai tudás és az érzelem utánozhatatlan ízléssel megformált finom arányán alapult.
Szerencsések mindazok, akik élőben hallgathatták, beszélgethettek vele, és egyáltalán a közelében lehettek.
Boross Lajos halálával cigányzenei kultúránkat és a magyar kulturális élet egészét pótolhatatlan veszteség érte. Mindnyájunk feladata a nívós cigányzenei kultúra értékeinek megőrzése érdekében, hogy ráirányítsuk a figyelmet Boross Lajos művészi hagyatékára. Soha nem lesz még egy ilyen prímás.

Dr.Kovács Péter tollából