Valószínűleg meglepődik a kedves olvasó, amikor Atillát ,Jézushitű” -nek nevezem, hiszen hivatalos történelmünkben semmi jó tulajdonságot, cselekedetet nem találunk Atilláról- a hunok nagy királyáról. Már a nevének írása így két “t” betűvel – annak a JORDÁNESZ-nek a találmánya, aki Attiláról azért írt “történelmet”, hogy emlékét is tönkre tegye.
Itt az ideje tehát, hogy megismerjük ATILLA nevének helyes értelmezését, mert ez az értelem megmagyarázza Atilla ,Jézus – hitűségét” is.
Atillával – ismétlem -, a hunok nagy királyával bele kell mélyednünk a hunok történelmébe, mert – mint írva vagyon:
“Kr. u. 440-től a hunok voltak az urak és a rómaiak a szolgák” (Nestor Krónika) és Atillának fizette a békeadót Bizánc és Róma.

Kr. u. 399. évben Szent Jeromos határozottan írja így: “a hunok zsoltárokat énekelnek és Szittyaország hidegét a hit melege tölti be”. (Ambrose milánói pap írása: “Epistulae” 107.)
Orosius pedig Kr. u. 418-ban arról emlékezik, hogy: “Hunok töltik be a nyugati és keleti templomokat”. (Historiae AdversumPaganos VII. 41. 8.) Ez az írás azt bizonyítja, hogy a Hun Birodalomban voltak keresztény templomok.Az elmondottakból látjuk, hogy ezeket a “templomba járó” keresztényeket hun-szkíta-magyar néven ismerik a régiek. Így ATILLA e három név alatt szereplő egy azonos nép nagy királya, aki népének vallását követi, keresztény – “Jézushitű”. Ezt a “Jézushitet” – mint vallást – NESTOR patriárka emlékében nevezik a történészek nesztoriánizmusnak.
Jó lesz,ha megismerjük ennek tanait, mert így jobban megértjük Atillának a lelkiségét és kiválóságát, melynek erejével a nyugati és keleti birodalmak felett uralkodott.

A nyugati történelem szemlélet Szkítiát és Atillát is a magyarokkal azonosítja. Így a XIX. század egyik legnagyobbika – Thierry Amadé – így ír “Heldenbuch Etzels Hofhaltung” c. könyvében:

” Volt Magyarországon egy nagyon híres király, kit ATILÁNAK neveztek. Soha, sehol nem akadt hozzá hasonló. Gazdagságban és nagylelkűségben senki sem ért fel hozzá. Tizenkét koronás király szolgálta. Tizenkét herceg leste parancsait. Harminc gróf, lovagok, nemesek és számtalan fegyveres is. Ez a király annyira igazságos és emberséges volt, hogy párjára találni sem lehet. “
A származástudat másik ereje pedig a hun nép lelkében élt. Abban a néplélekben, amelyik Atillában valóban a jézusi utódot látta. A “gyógyító” utódot – a “korbácsos” ISTEN OSTORÁT. Ezért nevezhetjük Atillát az ,,ATYA-ANYA-FIÚ” Szentháromság védelmezőjének is.
A nevét tehát így kell írni – két “L” betűvel ATILLA. Ugyanis ez a sumer nyelvtani szabályok szerint való, ahol “A” jelentése “víz”, mint eredetforrás és átvitt értelemben “tudás”. (Példa erre

E-A jelentése, a tudás temploma.) “TIL” jelentése “élet” és a hozzá ragasztott “LA” a határozó névutórag, amit ma névelőként használunk, mint “A” és “Az”.

A-TIL-LA jelentése tehát:

az életet adó élet vize.

Az “élet vize” kifejezés pedig igen közel hozza Jézus Urunkat, hiszen Ő mondta így:

“Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ôbenne. “( János 4: 14.)

ATILLA tehát azért kapta ezt a nevet szüleitől, mert ők ”Jézushitűek” voltak, de azért is, mert a táltosok meglátták a gyermekben a jövendő hatalmas urát, uralkodóját. Ezt a ,Jézus hitet” ma vallásnak nevezzük.

A “Szent Sólyom” hiedelme alakul át EMESE ősanyánkkal a TURUL monda lelkiségévé. De Atilla nagyságát, egyéniségét, hitvilágát és szándékait csak akkor ismerhetjük meg, ha teljesen felderítjük a római, bizánci és a kárpát-medencei – Atilla korabeli – történelmi eseményeket. Ez az időszak ugyanis azonos a kereszténységünk kialakulásának idejével. Nagy Konstantin a IV. Század első felében lesz a konstantinápolyi (bizánci) “istencsászár” és a “züllött- Róma” küzd a hatalomért. Száz esztendő sem telik el és Atillának már vazallusa, adófizetője mind a kettő, az Isten- Anya nélküli “hiányos kereszténységben”.

Atilla hitvilágában pedig a “teljes Szentháromság” eszméje uralkodik. Tehát nem kíméli a “hitetleneket”. Tisztán látja, hogy a jézusi szeretettörvényt felváltotta Saul rabbi ideológiáján felépült önsanyargatást, aszkézist követelő és tanító, politikai hatalomra törő “egyház”. Ezért törli el a föld színéről a kolostorokat, ezért segíti az “egyház” megtisztításáért küzdő AETIUS római herceget hatalmas hun sereggel. Békeadót pedig azért követelt, mert bölcs volt. Tudta jól, hogy pénz nélkül Róma és Bizánc nem lesz képes a saját egyházát politikai hatalomra emelni. Korának leghatalmasabb uralkodója volt, de a pompa és gazdagság teljében is jézusi egyszerűséggel élt. A hozzá folyamodókat kegyesen segítette. A görög Priszkhoz Rhetor így írt róla:

“Atilla nem volt »barbár«. Nem hivalkodott pompájával. Bármelyik alattvalója díszesebben volt öltözve, mint a nagykirály. Atilla egészen egyszerű ruhát viselt, és ez a ruha csak a tisztaságával tűnt ki. Vendégei elé arany tálakat, arany és ezüst serlegeket adatott, gazdag, változatos ételekkel és italokkal. Ő maga viszont csak fatányérból evett és fakupából ivott. “

Atilla hagyományismeretét és hagyománytiszteletét bizonyítják a róla szóló régi írások. Tehát a “Szent Sólyom” – mint hitvilági tartalom – nála is megtalálható, hiszen címere a “TURUL” volt, amit zászlóin is viselt. De most azt is kérdezhetjük, hogy látta-e Atilla Ordosban a hun királyi koronát? Ha látta, akkor miért nem vette birtokba? Valószínűnek tartom, hogy Atilla korában Ordoson is uralkodott egy hun kiskirály, akit Atilla is tiszteletben tartott, mert ott is lehetett egy nagyon régi hun királyi dinasztia, mely elismerte Atilla “nagykirályt” .

Így kellett ennek lenni, hiszen a kínai zarándok SUNG- YUN – így ír a hunokról (Kr. u. 519-ben):

“A világ négy égttijáig, egészen Khotan-ig terjeszkedik el a világ leghatalmasabb népe, a hunok“.5

De CALANUS is hasonlóan ír a hunokról. Itt tudni kell azt,hogy CALANUS egy hatalmas munkában foglalkozik a hunokkal ,,ATILLA” c. könyvében. Calanus Pécs püspöke volt Kr. u. 1188-1218 években. Könyvét “hét” kéziratban őrzik. A sárospataki ev.-ref. főiskola könyvtárában is őriznek egy “Atilla-Kódexet”, melynek címe: .Leonardus Aretinus in vitam et mortem Attilaeregis Ungarie”.

A Magyarok Jó Istene
felé vezető utat mutatjuk, és tanítjuk azt is, hogy miképpen látták az Ő Hatalmasságát őseink - a hitvilágukban. Azért tesszük ezt, mert a judai-kereszténységben hiányzik az Isteni Nő-elvűség, amit a magyar népi hiedelem olyan titokzatosan, de erős hittel- a mai napig megőrzött.

A kereszténységben - talán éppen az Isteni Nő-elvűség hiánya - okozza azt a tényt, hogy a SZERETET - amit] ézus “ÚJ TÖRVÉNYNEK” nevezett – sokszor még a családon belül sem érvényesül úgy, amint annak lennie kellene. Pedig a sok judai-keresztény felekezetbe szétverődött magyarság ismeri János Evangéliumát,

ahol is a 13. rész 34. verse szerint Jézus Urunk így mondta:

“Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelele titeket, úgy szeressétek ti is egymást. ” (Az eredeti görög szövegben nem “parancsolat” van írva, hanem “törvény”.)

Arra a “magyar-keresztényre” pedig, aki így- szeretet nélkül él, az Isten Nagy Törvényének ítélete hull, hisz ezt is megmondta a vérünkkel testet öltött Isten-Fiú így:

” .. .mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül- méltó az ítéletre”.. (MÁTÉ 5, 22.)

A “magyarokra” , akik nemzeti öntudat nélkül élnek, és így “ok nélkül” haragusznak azokra az atyafiaikra, akik a nemzettestvéri szeretet gyakorlását, egymás megbecsülését kérik, és az ősök tiszteletét hirdetik, bizony csak érvényessé válik ez az “ítélet”. Mert Istentől nyert kötelességünk a “világosság” terjesztése. Az “igazság” tanítása és hirdetése, hiszen ez a népnevünkben is parancsként ott van. MAH-GAR … MAGYAR … az ősi nyelven: a “TUDÁS NÉPE”.

De az ősvallás erejét jelenti, hogy azóta Szűz Mária alakja differenciálódott, kiszélesedett, és a Szűz mellett tovább él az Anya és az Ég Királynője is. Mindenesetre csak a magyar egyházi énekeskönyvekben vannak külön fejezetekben a Mária- és Boldogasszony énekek!


http://szkitahun.wordpress.com/2012/04/24/jezushitu-atilla-badiny-jos-ferenc/