A Felvidék Mán jelent meg az alábbi írás:
A véletlen folytán jutottam el a rozgonyi csata
700. évfordulója alkalmából rendezett kassai konferenciára. Napokkal
előtte a főrendezővel összefutottam egy ünnepi eseményen, ott nyomta
kezembe a meghívót.
Csak otthon néztem meg tüzetesebben. Ebből
kiolvastam, hogy a kassai Pavol Jozef Safárik Egyetem
Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Tanszéke idén március
22-23-án az egyetem dísztermében (az egykori Királyi Ítélőtábla
épületében) nemzetközi tudományos-ismeretterjesztő konferenciát szervez A
rozgonyi csata a szlovák és magyar történelem összefüggéseiben címmel.
Társrendezők: a magyarbődi Abaúj Kulturális
Központ, a Szlovák Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézete és a
SZTA Szlovák Történelmi Társasága.
Kisebbségi pedagógusként és kulturális
mindenesként csak amolyan amatőr történész vagyok, de a két napra
tervezett több mint kéttucatnyi előadásból már első címe szöget ütött a
fejembe: Politikai és hatalmi viszonyok fejlődése a történelmi
Magyarországon és Szlovákiában a XIV. század (sic!) első felében.
Aztán a két nap folyamán elég gyakran elhangzott: Szlovákiában,
Szlovákia területén, Kelet-Szlovákiában… – a XIV. század első felében
történt események taglalása kapcsán! Egyszer sem hallottam a Felföld
(Horná zem, Horniaky) kifejezést, esetleg a történelmi Magyar Királyság,
északi, illetve északkeleti területein megfogalmazást. A történelmi
megyék használata viszont (Abaúj, Torna, Sáros, Szepes) funkcionális
volt.
A vitában nem akartam ünneprontó lenni, ezért
inkább arról szóltam, milyen nagy szerencsénk van, hogy a rozgonyi csata
előtti eseményeket drámában dolgozta fel Márai Sándor, Kassai polgárok
címmel. A darab – ha emlékezetem nem csal – az elmúlt két évtizedben
magyar nyelven kétszer került bemutatásra Kassán. Színházaink: a
komáromi és kassai közös produkciójaként, és egyszer a budaörsiek
vendégelőadásában. Szlovák nyelvű színrevitele a kilencvenes években
tervben volt a kassai Állami Színházban, de a mai napig nem került rá
sor. Elmondtam, hogy a 700. évforduló erre jó alkalom lett volna, de ha
már elmaradt, akkor 2013-ban, amikor Kassa Európa Kulturális Fővárosa
lesz, igencsak aktuális lenne: szlovákul és magyarul is bemutatni
Kassán. Idéztem a dráma főszereplőjének, János mesternek fiához szóló
intelmét, ami ma már szállóigévé vált: Mindig nyugatra menj. És ne
feledd soha, hogy keletről jöttél!...
Aztán még a rendezők címére azt is elmondtam, hogy
- megítélésem szerint - Kassán természetesnek kellene lenni, hogy közös
történelmünk tárgyalásánál jelen legyen a magyar nyelv. Ezt azért is
tettem szóvá, mert a két miskolci előadó közül az egyik előadása német
nyelven, a másik angol nyelven történt. Az Újvidéki Egyetem előadója
pedig sajátos szerb-szlovák nyelven adta elő mondandóját.
Megjegyzésemre robbant a bomba! Tajták professzor,
a nacionalista szlovák történészek doyenje azzal replikált, hogy Kassán
a magyarok aránya 3,8 százalék, nincs jogi alap a magyar nyelv
használatára. Majd szinte kéjesen és a birtokon belüliek dölyfösségével
azt is hozzátette: tetszenének legalább 20 százalékot alkotni, akkor nem
volna akadálya a magyar nyelv használatának, mint az első
köztársaságban. Gondolatomon átfutott, hogy a 3,8 százalék keserű
valóság a kassai magyaroknak, de nem éppen dicséretes, hanem inkább
szégyenteljes bizonyítvány az ország és a demokrácia számára! Mert Kassa
magyartalanítása évtizedek óta tart és jelenleg is folyik.
A birtokbavétel hármas stratégiája közismert. Az
első lépcső: a terület birtokbavétele. Megtörtént 90 éve. A második: a
közösség szétzilálása (kitelepítés, deportáció, reszlovakizáció,
betelepítés) és nyelvének gúzsba kötése (diszkriminatív nyelvtörvények,
megfélemlítések, tiltások, mellőzések). A harmadik pedig: a történelem
kisajátítása. Folyamatban van. Bizonyította ezt ez a konferencia is.
Talán a budapesti történészek is így érezhették, s ezért maradtak távol a
rendezvényről (pedig éppen ilyenkor kellene a lehető legfelkészültebb
történészeknek jelen lenniük, hogy leleplezzék a történelemhamisító
területrablók hazugságait - a szerk.).
A főrendező nagyon megbánhatta, hogy az ünnepi
hangulatban és jókedvében kezembe csúsztatta a meghívót. Még a szünet
alatt is magából kikelve politikai agitációval(!) vádolt. Lehet, hogy ez
valakinek politika, de nekem inkább erkölcs és tisztesség. Mert Kassán
(!) a rozgonyi csata (!) 700. évfordulóján mellőzni a magyar nyelvet –
elszomorító. Különben is, ha már ilyen sikeres volt a magyarok
likvidálása Kassán, akkor legalább nagyvonalúságot kellett volna
gyakorolni az itteni maradékkal és az odaátiakkal szemben! Vagy a pesti
történészek szerint kellett nekem is gondolkodnom: ilyen rendezvényre
inkább nem kell elmenni?!
Végezetül: mielőtt valaki summásan arra gondolna,
hogy visszaéltem a főrendező figyelmességével és a vendégjoggal,
elmondhatom, hogy eddig olyan embernek ismertem őt, aki sosem rejti véka
alá a véleményét és a másokét is tolerálja. Figyelmeztetésem jogosságát
igazolja jeles szobrász barátom beszámolója, aki a kassai
Kelet-szlovákiai Képtár által egyazon időben rendezett konferencián vett
részt, és ott is ugyanolyan gőzzel folyt a magyartalanitás! Intő jelek,
ha értelmiségi szinten: történészek, történészjelöltek és képzőművészek
előtt (is) folyik kútmérgezés. Jó lenne elgondolkodni ezen, mielőtt
valami jóvátehetetlenül elromlik!...
Máté László
Forrás: Kuruc.Info
Kommentáld!