2011.05.16.

„Egy vérből valók vagyunk”

Ferenczi Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője mai, napirend utáni felszólalásában a határon túli magyarságról, a magyar közösségek megmaradásáról beszélt.

"A kommunista éra alatt, az internacionalizmus jegyében még beszélni is bűn volt a határon túli magyarságról. A rendszerváltásnak hazudott kommunista hatalomátmentés után némiképp enyhült a helyzet, de hazánk külpolitikáját továbbra is a szomszédos országoknak való beteges megfelelési kényszer határozza meg. Gondoljunk csak arra, amikor Eörsi Mátyás és Göncz Kinga akkor voltak a legnagyobb barátságban Szlovákiával, amikor a legdurvább atrocitások érték a felvidéki magyarságot, Németh Zsolt külügyi államtitkár pedig nem is olyan rég hazahívta a pozsonyi magyar konzult, amiért az bírálni merte a szlovák történelemhamisítást.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Csehszlovákia, majd önállósult utódállama az elmúlt évtizedekben mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyarság minél drasztikusabb népességfogyást szenvedjen el: a Benes-dekrétumok, a kitelepítések, a szlovákok és cigányok áttelepítése a zömében magyar lakta déli országrészbe, a járások átrajzolása, az egyházkerületek átszervezése, a magyarellenes nyelvtörvény mind ezt a magyarellenes soviniszta politikát szolgálta és szolgálja. Emellett folyamatosan hangolják a szlovák többséget a magyarság ellen, melynek folyománya volt például Malina Hedvig esete, vagy a dunaszerdahelyi magyarverés.

Tisztelt Ház!

„Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom,
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk.”

Az Ismerős Arcok zenekar frontemberének szerzeményéből idéztem, melyet nemzeti érzelmű honfitársaim jól ismernek, határon innen és túl. Nyilvánvaló, hogy a magyar közösségek megmaradása elsősorban magukon a magyarokon múlik, akik ápolják a nemzeti hagyományokat, hazaszeretetre nevelik a gyermekeket. Azok a derék hazafiak, akik a helyi közösségek élére állnak, nemcsak a határon túl, hanem a csonkahonban is példát mutatnak nemzettudatból. Van, aki rovásírásversenyeket szervez immár hetedik éve, s akad olyan is, aki polgármesterként Dobó István sírját és emlékét ápolja, sok esetben önerőből. A kérdés az, lesz-e elég követőjük. Május 13-án, pénteken Ipolyságon jártam. Az ott tapasztaltak reménységgel töltenek el: a nagy ellenszélben is vannak olyan fiatalok, tanárok, egész iskolák és helyi közösségek, akik vállukra veszik a megmaradásért folytatott küzdelmet.

Kedves magyar testvéreim!

Közeleg a trianoni békediktátum évfordulója. A felvidéki magyarság sorsa azonban ismét fordulópont előtt áll. Május 13-tól zajlik ugyanis Szlovákiában az a népszámlálás, mely az elkövetkező tíz évre nagyban meghatározza felvidéki nemzettestvéreink jövőjét. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a Magyar Koalíció Pártja közös nyilatkozatában olvasható, idézem: "nemzetiségi szempontból ugyanis nem mindegy, mennyien fogják magukat idén májusban magyarnak vallani. Szüleink, nagyszüleink örökségéről, szülőföldünkről van szó. Helyi és regionális önkormányzataink a felmérés ismeretében juthatnak különböző támogatásokhoz, a népszámlálási adatok elengedhetetlenül fontosak az adónkból befolyt összegek visszaigényléséhez. Külön figyelmet érdemelnek azok a települések, ahol a magyarság aránya a 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb környékén mozog.”

A határon túlra sodródott magyarság ügyét mindannyiunknak kötelessége segíteni, anyaország nélkül ugyanis a megmaradásért folytatott harcuk kudarcra van ítélve…

„Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is, nélküled.”

A Jobbik, a magyar nemzeti párt képviselőjeként lelkiismereti ügy számomra, hogy a Csonkahonból, innen az Országgyűlésből is üzenjek felvidéki testvéreinknek. Merjétek büszkén vállalni magyarságotokat. Valljátok magatokat annak, aminek születtetek dédapáitok földjén. Ne féljetek anyanyelvetek, a leggyönyörűbb és leggazdagabb nyelven beszélni, ne féljetek magyar óvodába, magyar iskolába járatni gyermekeiteket, ne féljetek megemlékezni nemzetünk nagyjairól. Nyerges Attila szavaival:

„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk”


Szebb magyar jövőt!"

barikad.hu

Válasz