Az együttes harmadik albuma velejéig erdélyi magyar etno-rock lemez. A többszólamú ének, a népi fúvós instrumentumok, a gitárok, a hegedű, az ütős és billentyűs hangszerek varázslatos zenei világot tárnak a hallgató elé. Fájdalmasan szép székely, csángó és erdélyi magyar gyökerű dallamok csendülnek fel a nemzetközi zenei nyelv, a rock nyújtotta pompás keretek közt.

A székely ember tekintete mindent elárul, bár szeretné titkolni. Egy szemhunyorítás és tudod láthatatlan röntgensugarakkal vagy átvilágítva. A székely nem akarja, hogy észre vedd, mert a cserzett férfiarcok és a csalafinta, mosolygós lányszemek zárkózottak, nehezen nyílnak meg. Nehéz közel férkőzni a lelkekhez. A zene, a zenészsors mégis más, mert ki kell magad adni, el kell mondani bánatod, örömöd egy-egy motívumba rejtve, egy-egy költői mondatba elbújtatva. Felmész a színpadra muzsikálni, esőben, hóban, kánikulában zötykölődsz a zenekari buszban. Oda kell érni valahová, ahol várnak. Ahol várnak a hegedű hangjára, az énekekre, a gondolatokra, a dobok dübörgésére, a gitárok fájdalmas jaj-szavaira. Mert mindenkinek tudnia kell kicsoda, honnan való, mert tudnod kell, hogyan állhatsz végső bírád elé. A TransylMania megtalálta a kulcsot, zenéjében és dalszövegeiben, az évről-évre tisztább és kiforrottabb hangzásvilágban. Harmadik albumuk mellett bábáskodhattam a magam szerény módján, mert volt egyszer egy kézszorítás és az egy életre szólt. Mert nekem is meg kellett tapasztalnom, nekem is meg kellett tudnom ki vagyok én. Kellett hozzá az egykori kézszorítás, kellettek hozzá az együtt töltött csodálatos hangversenyek és tragikus pillanatok. A TransylMania jó úton jár, talált egy keskeny, ám helyes irányba vezető ösvényt a világ végletesen összekuszálódott hatalmas zenei erdejében. Öröm hallgatni az albumot, mert tele van biztos utat, irányt jelző táblákkal. Minden dal egy-egy újabb kézszorítás, egy-egy zenei csemege, egy-egy ölelés, hogy tudd meg ki vagy. De tudnod kell azt is a világ ma másról szól: globalizációról, erőszakolt egyformaságról, s néhány zenész küzdelméről a megmaradásért, a nyelvünkért, a szétszakított hazánkért, egy megcsonkított nemzetért. Ez Neked is tudnod kell, ki ezt az albumot meghallgatod, tudnod kell: összetartozunk. Mert nekem is tudnom kell rossz éjszakáimon, fáradt hajnalokon, hogy vannak szárnyaló lelkek, akik azt súgják zenében és versekben, hogy ne add fel. Csendes nyugalommal, határozott kiállással, a végtelenség biztos tudatával. Erről szól a zenekar új zenealbuma. Hallgassátok és gondolkozzatok!