http://www.tempofradi.hu/kocsis-sandor-2

Név: Kocsis Sándor
Született: 1929. szeptember 21., Budapest
Elhunyt: 1979. július 22., Barcelona
Klubjai: Kőbányai TE (1943–1945), Ferencváros (1945–1949), ÉDOSZ SE (1950 tavasz), Bp. Honvéd (1950–1956), Young Fellows (1958), FC Barcelona (1958–1965)
Válogatottsága: 68/75 (1948. június 6–1956. október 14.)
Sikerei: vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), magyar bajnok (1949, 1950, 1952, 1954, 1955), spanyol bajnok (1959, 1960), Spanyol Kupa-győztes (1959, 1963), VVK-győztes (1960), BEK-döntős (1961), VVK-döntős (1962, de nem játszott), vb-gólkirály és a torna legjobbja (1954), magyar gólkirály (1951, 30 gól; 1952, 36; 1954, 33)
Edzőként: Barcelona-ifi (1965–1968), Hércules Alicante (1973)

Kocsis Sándor hamvai a Szent István-bazilikában Puskás Ferenc földi maradványai mellé kerülnek. Újra egymás közelében lesznek, akárcsak a pályán az Aranycsapatban. A Bp. Honvédot azért nem sorolom ide, mert Kocka szívében mindig fradista maradt. Aki a legenda szerint az ötvenes években egy Honvéd–Ferencváros (5:3) mérkőzés után az öltözőben volt csapata vereségét siratta, miközben a Honvéd színeiben három gólt szerzett ellene...

Szívében fradista maradt

A magyar futball géniusza 1929. szeptember 21-én született, ő az Aranycsapat alaptizenegyének legfiatalabb tagja. Kamaszkora színhelye a Ferencváros, Józsefváros, Kőbánya kerületek határán fekvő Tisztviselőtelep, a Kőbánya FC-ben kezdett játszani, a háború után vitte édesapja a Fradiba. A papa az Illés utcában kapott egy kocsmát a klubtól, hogy a gyereknek eszébe ne jusson más egyesületbe igazolnia.

Az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián az Életem a Fradi című önéletrajzában ezt írja Kockáról. „Kocsis, Kocsis és újra csak Kocsis. Nekem Kocsis Sándor volt a minden. Ahogyan cselezett, ahogyan lőtt, ollózott, a gól után égre lökte a karjait. És persze ahogyan fejelt! Úgy ment fel a levegőbe, mint aki sohasem akar visszajönni, idő kellett ahhoz, hogy újra talajt fogjon. Lestem, csodáltam, imádtam, számomra ő volt a játékos a későbbi Aranycsapatból is.”
Puskás Ferenc 1981-ben hazajött, akkor már Kocsis két éve nem élt. Temetésén többek között Kubala vitte a koporsóját. Ilyenkor jön az elcsépelt, mondat, hogy ott fent... De Kocsis esetében ez nem igaz: ő életében is „fentről” fejelte a gólokat.

Mostantól a két összekötő egymás mellett pihen. Elképzelem, a zrikáiról mindig híres Öcsi hogyan fogadja Kockát. Mondjuk úgy, mint jó másfél évtizeddel ezelőtt egy németországi futballgálán a liftből kilépő Eusébiót: „Te is itt vagy, te csibész?”

Forrás:http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/kocsis-sandor-vegleg-hazatert-2175325